Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyöű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!

Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta click here. Remélem, hogy nem valami disznóság.

Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.

Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit. A
nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt az életének a legmámorosabb éjszakája. Ugyanis végre sikerült interneten keresztül bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.

Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam. Nagyon izgalmasak a mézeshetek.

November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.

November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott és még meg is simogatott: - Na jól van - mondta- megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje című honlapot!

December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta: - Kérhetek tőled valami szokatlant? Boldogan bólintottam és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.

December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki: - Igen, szívem!

Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Control, tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!

Január 5.
Éva barátnőm - a férje szintén computer idióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét majd és gondosan begépelem: format C. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.

Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.

2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. ő nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a vízilókorbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
- Igen, szívem...