Az alkonyba metsző hátszőrszál hasogató üvöltés újra felharsant, ezúttal még közelebbről, mint legutóbb. A menekülő gyermek nyakába szedte a lábát, majd miután rájött, hogy ez a póz akadályozza a futásban, újra kiegyengette alsó végtagjait, és továbbiramodott az elhagyatott épületek között. Irama annyira erős volt, hogy szájából kilógó nyelve szinte a fülét nyaldosta, bőséges csapadékmennyiséggel telítve hallószervét. De nem törődhetett vízesésként funkcionáló hallójárataival, tovább kellett futnia. A tét nem volt kicsi. Egy farkasember üldözte.

Hamarosan vad dübörgésre lett figyelmes. Bepánikolt arccal kémlelte környezetét (már amennyire futás közben ez lehetséges), s rájött, hogy csak a szívét hallja, ahogy az bordáit igyekszik átpréselni a bőrén. De önmaga ellen elkövetett merényletgyanús melléktevékenységei dacára továbbtrappolt.

Újabb vonyításokat nem hallva agyában már kezdett az a képzet felmerülni, hogy sikerült leráznia üldözőjét, amikor az egy hirtelen H-kanyarral bevágódott mögé. Az üldözött tudta, hogy itt csak csel segíthet.
Megfordult és farkasszemet nézett. Rögtön kettőt is.

A farkasember megzavarodott. Az íratlan szabályok alapján ő csak hátulról támadhatott, így nem tudta, mitévő legyen. Jobb megoldást nem találva nagy ívben újra potenciális prédája mögé került.

Üldözője időveszteségét kihasználva a menekülő váratlanul leült a földre, táskájából előszedett két szőrös varázslábbelit, majd felvette a nyúlcipőit.

Hiba volt. A cipők - emlékezve a bőr előző gazdájának taktikájára - cikkcakkban kezdték el vezetni a menekülő lábait. Bal oldalra ejtett jobb lába keresztbe tett bal lábának, mely épp a jobb oldalon szándékozott kikötni. Ha a bal láb nem is, de a nyúlfülekből alkotott cipőfűző kikötődött - s a menekülő egy látványosan félbesikerült tigrisbukfenc után a kemény talajon találta magát. Üldözője is ott találta őt, s fölényesen találmánya arcába lihegett.

Bizonyítva győzelmét újra elbődült, s fogait vicsorgatta. Sárgás fogain keresztül türemkedő nyála olyan bőségesen ömlött a pofájából, mintha egy fogorvos már öt órája a szájában matatott volna a bennfelejtett fúrófejet keresve. A földön heverő áldozat magatehetetlenül tűrte a farkas fejű démon felől felé áradó illatorgiát, s hallgatta, ahogy az nyálat fröcsögve így szólt hozzá:

- Vesztettél. Te vagy a fogó!