Edward egy derült napon épp a piacon járt, amikor meglátott egy anyókát, aki fekete rózsákat árult. Nagyon érdekesnek találta ezt a furcsa színt, így vett egyet az anyukájának.
Másnap az anyja meghalt. Az orvosok semmilyen gyilkosság nyomát nem találták rajta, de természetes halálét sem. Edward újra kiment a piacra, és a gyász jelképeképp vett még egy rózsát a feleségének.
Másnap ifjú arája holtan és hidegen feküdt mellette. Edward a mérgetetlen gyászban egy újjab fekete rózsát vett, ezúttal magának. Este maga mellé tette, és elaludt. Éjszaka felriadt. Meglátta, hogy a rózsából egy aszott kéz nyúl ki, hogy megfojtsa. Kést ragadott, és levágta a gyilkos kart.
Másnap ismét kiment a piacra replikálni a rózsaárus öregasszonynak. Az anyókának a fél keze hiányzott...

Egy idős asszony éppen a vacsorát készítette a konyhában, amikor hirtelen felsikoltott az unokája. A nagymama nem tudta mire vélni ezt, s hártafordult.. A látvány elég rémisztő volt: Egy elkínzott arcot látott a konyha fakó padlócsempéin. Egy ronggyal próbálta meg letörölni a látványt, azonban ettől a szemek még kerekebbé váltak, és az arckifejezés még szívfacsaróbbá vált. Az asszony hívatta a háztulajdonost, aki felszedte a burkolatot és helyette betont öntöt a helyére. Három hét múlva azonban a betonból öntött padlón is megjelent az arc, melynek most tisztábban látszottak a vonásia mint az elsőnek.
Értesítették a hatóságokat, akik elkezdtek kutatni, és az imént említett helyszínen egy középkori temetkezési hely nyomaira bukkantak. A padlót ezután újra helyreállították, de az arc ismét feltűnt és mostmár nem egy hanem egy egész csoport jelent meg.
A konyhát lezárták, de ekkor az arcok a ház más pontjain is megjelentek. Ezután a kutatók érzékeny mikrofonokat helyeztek el a ház több pontjában és furcsa nyelvű beszélgetéseket, furcsa nyögéseket, és más egyéb olyan hangokat rögzítettek, amik emberi fül számára nem voltak halhatóak.
Mielőtt bárki is rájöhetett volna honnan származik a jelenség, s hogy a hangok milyen üzenetek vagy mondanivalókat hordoznak magukban, az arcok olyan hirtelen és rejtélyesen eltűntek, ahogy jöttek.

Egyszer két lány elment egy táborba. Nagyon jó barátnök voltak, ezért egymás mellett aludtak. Éjfélkor az egyik lány furcsa hangokat hallott. Mintha szellemek beszélnének egymással. Megfordult az ágyban, mert megakarta kérdezni a barátnöjétöl, hogy ö is hallja-e a hangokat. De a barátnöje nem volt mellette. A lány nagyon félt, de inkább megpróbált visszaaludni. Másnap reggel nem is szólt erröl a barátnöjének. Megint elaludtak. Aztán a lány éjfélkor megint hallotta a fura hangokat. Megfordult, de a barátnöje megint nem volt mellette. Másnap reggel mégis kérdöre vonta. A barátnö válasza ennyi volt: Elmondom, ha 7 évig apáca leszel.
A lány elment apácának és a 7. év végén megjelent a régi barátnöje: Most megtudhatod, mi történt 7 évvel ezelött, de ehhez visszakell mennünk a házba, és ott tölteni egy éjszakát, úgy, mint régen. Eljött az éjfél. A lány szokás szerint megint hallotta a hangokat. Erösen hallgatózott, és arra jutott, hogy a falból jönnek. Valaki megszólította: Gyere közelebb!
A lány odament a falhoz, és amikor hozzáért, az megnyílt elötte. Elindult, egy hosszú folyosón kellett keresztül mennie. Aztán bement egy kék színü ajtón. Nagyon sokáig tartott az út, de aztán egy körterembe ért. A terem tele volt ajtókkal. Mindegyik más színü volt. A hangok közben egyre erösödtek. A lány rájött, melyik ajtó mögül jönnek, és bement rajta. Szörnyü látvány tárult a szeme elé. Hogy micsoda? Elmondom, ha 7 évig apáca leszel.

Élt egy házaspár. Az asszony egy üzemben dolgozott. Egyszer nem figyelt és az egyik gép bekapta a kezét... fröcsögött a vér... a gép letépte a kezét a könyökétől lefelé. Az asszony teljesen depressziós lett. Csak úgy tudta elképzelni további életét, ha minden pénzükből csináltatnak naki egy aranykezet. Ez meg is történt, egy gyönyörű, méregdrága aranykéz készült az asszonynak. Teltek, múltak az évek. Az asszony megbetegetett, közeledett a halála, ezért végrendelkezett. Csak ennyit: az aranykézzel együtt temessék el, és örökké maradjon a sírjában. Az asszony meghalt, kívánsága szerint eltemették. A férje tovább élt a házukban, de egyre jobban elszegényedett. Alig volt pénze, már ruhára, ételre is. Egyetlen reménye a feleségével együtt eltemetett aranykéz volt. Eldöndöntötte: éjszaka kimegy a temetőbe, kiássa az aranykezet, majd másnap eladja, meggazdagodik.
Kiment a temetőbe. Nagyon sötét éjszaka volt. Megtalálta a sírt, munkához látott. Sietett. Hamar végzett, kivette a kezet felesége csontjai közül, és gyorsan elhagyta a temetőt. Otthon nagyon elkezdett félni. Lefeküdt aludni, közben átölelte a kezet. Az ágy az ablak mellett volt, az ablak résnyire nyitva állt, beszűrődtek a kihalt utca zajai. Egyszer csak csoszogást hallott. A csoszogás az utcán az ő házához közeledett. Meglepődött, mert a csoszogás abbamaradt.. az ő háza előtt! Egy darabig csend volt az utcán, de ekkor valaki kinyitotta a kertajtót, amit a férfi a nagy sietségben elfelejtett bezárni. Tehát a lassú, vontatott csoszogás az udvaron folytatódott. A férfi a fejére húzta a takarót, nagyon félt. Az a valaki végigment az ablak alatt, megált az ajtó előtt. csend. Kaparászás a zárban. Kattanás. Kinyílt a bejárati ajtó. Lépések zaja az előszobában. A férfi már levegőt is alig vett, nagyon csöndben hallgatott.. suttogást hallott egészen tisztán: Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! Lábak kopogása a lépcsőn... Hol van kezem?! Hol van a kezem?! Csend. valaki megállt a férfi szobájának ajtaja elött. Ajtónyikorgás. A férfi remeg a félelemtől. Recseg a padló.. Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! A férfi érzi, hogy valaki megáll az ágya mellett.. Hol van a kezem?! hallja annak a valakinek a suttogását... érzi az arcának a takaróból kilógó részén a lehelletét... Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! NÁLAD VAN!!!!!!

Dilis Jack egy rettenetesen buta gyerek volt, nem tudott semmit. Az apját bezárták a rendőrök, őt pedig egy előkelő családhoz küldték eresztisztítónak.

Egy nap Jack éppen az ereszt sikálta, amikor meglátott egy tetőablakot. Odament, és benézett. Az előkelő család gyönyörű lánya, Iza (akibe Jack rés szerelmes volt), bent vetkőzött. Jack odaragadt. Ám Iza észrevette, és sikított. Jack megijedt. Azt hitte, olyan rosszat csinált, hogy hívják a rendőröket, akiktől irtózott. Elfutott, nagyon messzire, egy barlangba. 15 évig élt ott, a denevéreket ette nyersen, és a barlang faláról csöpögő vizet itta. Borzasztóan elhanyagolódott.

Egy nap elfogyott a denevér, és víz se jött több. Be kellett hát mennie a városba kukázni. Az éj leple alatt több kukát is kifosztott. Így ment ez minden nap. A gyerekek látták Jacket az utcákon bolyongani, de senki se hitt nekik.

Késő este Jack éppen egy kukában túrt, amikor egy újságra akadt. A címlapon Iza virított egy ismeretlen férfivel. Jack hallott már ez esküvőkről. Szóval Iza máshoz ment hozzá.

Jack ezért a város összes rózsáját leszedte, és odahordta Iza ablaka elé. A férje felébredt és kést ragadott. Az ajtóban aztán levágta Jack fejét. Erre Iza is felébredt. Jack kifordult szemmel, élettelenül, véresen feküdt. De Iza megismerte, és elmondott mindent a férjének. Akkor megegyeztek: a férje eltűnteti a testét, Iza pedig a fejét.

A férfi a kocsijába tette a testet, és a közeli mocsárba dobta. Iza pedig a fejet az udvarukon levő kútba.

Miután megvoltak, eltűntették a nyomokat, és lefeküdtek aludni.

Másnap éjfélkor Iza suttogásra lett figyelmes. Felköltötte a férjét, és együtt kinéztek az ablakon. A kút mellett Jack állt fejetlenül, és úgy nézett ki, mint egy mocsári szörny. Közben folyton ismételgette:

-Hol a fejem? Hol a fejem?

A kútból szólt a válasz:

-Idelenn a kútban.

Izáék másnap bérbe adták a házat, és elköltöztek. Azóta se lakik ott senki, mert minden nap éjfélkor hallatszódik kintről:

-Hol a fejem? Hol a fejem?

-Idelenn a kútban.

Egy férfi este bebújt az ágyába. Éjfélkor felriadt csoszogásra. Ezt hallotta:

-Csissz-csossz, csissz-csossz, van piros ceruzád?

A férfi megijedt, bebújt a takaró alá. Kis idő múlva elaludt. De megint felriadt a csoszogásra.

-Csissz-csossz, csissz-csossz, van piros ceruzád?

A férfi bebújt az ágya alá ijedtében. Nagy nehezen elaludt. De a csoszogás megint felébresztette.

-Csissz-csossz, csissz-csossz, van piros ceruzád?