Hogyan őrjítsük meg a fiúkat?

  2006.03.16. 00:06

~ Ne mondd meg, mit akarsz. Soha.
~ Fogalmazz kétértelműen. Mindig.
~ Sírj. Gyakran.
~ Emlegess fel olyan dolgokat, amelyek hónapokkal, évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt (vagy más fiúiddal) történtek.
~ Vedd rá őket, hogy mindenért bocsánatot kérjenek.
~ Rejts el apró tárgyakat az autójukban, hátizsákjukban és könyveikben mint apró emlékeztetőket, hogy gondolsz rájuk.
~ Nézz a szemükbe, és kezdj el nevetni.
~ Gurulj dühbe minden apróságért.
~ Beszélj a menstruációdról előttük. Figyeld, ahogy feszengenek.
~ Várd el tőlük, hogy felhívjanak. Gyakran. Hisztizz, ha elfeledkeznek rólad.
~ Használd apádat fegyverként. Mesélj nekik a fegyver- gyűjteményéről, a mesteri célzásáról, és az Õ Kis Hercegnője iránti rajongásáról.
~ Késs el mindenhonnan. Ordíts, ha ők késnek.
~ Beszélj éjjel-nappal az előző fiúdról. Hasonlíts és különböztess.
~ Hagyd, hogy találgassak, mit is akarsz, és gurulj dühbe, ha tévedtek.
~ Találj ki kapcsolatotokra évfordulókat (pl.: ma hat hónapja, hogy láttalak a könyvtárban). Aztán hányd a szemére, hogy erre sem emlékszik. Sírj.
~ Állítsd, hogy kövér vagy. Kérdezd meg a véleményüket. Utána kezdj sírni, a választól függetlenül.
~ Mikor viccet mesélsz, felejtsd el a poént.
~ Kritizáld, ahogy öltözködnek.
~ Kritizáld a kedvenc zenéjüket.
~ Kerüld őket. Ha megkérdezik: "Mi bajod?", mondd azt, hogy ha nem tudják maguktól, nem fogod elmondani.