|
Üllői úti fák : Esküvő
Duda Attila 2006.01.07. 01:27
Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,
Nem hallatszik már a fog csikorgása.
Eddig pihentél, de holnaptól munka,
Sose volt még ennyire durva.
Üllői úti fák : Esküvő Csokor a kézbe'.. öltöny a testre,
Igen a szájba, fátyol a fejre.
Ráfekszik végre a gyűrű az ujjra,
Sose volt még ennyire durva.
Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,
Nem hallatszik már a fog csikorgása.
Eddig pihentél, de holnaptól munka,
Sose volt még ennyire durva.
Asztalra pohár, tányérba étel,
Zabáld ki magadból azt, amit érzel.
Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja,
Sose volt még ennyire durva.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.
Tükörbe nézel, két szemed véres,
Nem marad más, csak a kis feleséged.
Valami megint a szívedet szúrja,
Sose volt még ennyire durva.
Nyakkendő bomlik, bugyi a földre,
Ugyanaz a bugyi marad örökre.
Átgondolod az egészet újra,
Sose volt még ennyire durva.
Keskeny az ágy és könnyű az este,
Sóhajtva mászol a megszokott testre.
Fáradt már ő is, sokáig húzza,
Sose volt még ennyire durva.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna…
Sosem tudhatod meg,
Hogy mi lehetett volna belőled
Egy tisztességes élet végén.
Egymáshoz szoktok, ahogy az évek telnek,
Úgy mászik alád, mintha autót szerelne.
Titkos hibáid csak ő tudja,
Sose lesz már annyira durva,
Sose lesz már annyira durva.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
