About You and Me

(Rólad és Rólam)

Egy fiú és egy lány

Csak pár nap ismerkednek csupán,

De már az elsô szerelemes szó,

Mindkettejük számára szívdobogtató.

Szeretik egymást ez kétségtelen,

De a kételkedés mégis ott van mindkettejükben

A lány kíváncsi

Vajon párja örökre hûséges fog maradni?

Nem fogja-e keresni más lány szerelmét?

Hisz élôben nem láthatta még kedvesét.

A lány nem tudta hogyan döntsön,

Szomorú legyen vagy örüljön?!

“Csak Téged szeretlek”- mondta a fiú,

S végre!volt már kiút.

A lány kinyitotta szívét,

Így megismerte élete értelmét,

De hiába volt álmodozás,

Csak nem sikerült a találkozás.

Megvolt a boldogság ,

De volt még más is …két ország.

Hisz külön országba éltek a szerelmesek

S azon törték magukat , hogy lehetôséget keressenek.

Egy talalkozás , de jó is lenne,

Egy randi , melyre mindkettôjük elmenne.

De íme az elsô csalódás ,

Melyen aztán volt csodálkozás:

A lány nem tudott válaszolni a fiúnak ,

S a fiú sem a lánynak

Mindketten elutaztak,

S az utazás helyén egy másik párra akadtak.

De nem jártak szerencsével

Így aztán mindkét levél tele lett bocsánatkéréssel.

Tovább dúlt a szerelem,

S a lány azt mondta”Mostmár csak Õt szeretem!”.

Közben a lány egy barátnôjének is elmondta a dolgot ,

Ki az eseten elgondolkozott.

Félt a lány, hogy szomorú választ fog kapni,

De semmi oka nem volt aggódni.

Nem is kapott ,

Hisz a válasz ez volt:

“Titeket meg az Égiek is egymásnak teremtettek,

Hisz még a hülyeségeiteket is egyszerre követitek el!”

Örült a lány s nem félt többé szeretni,

Hitte , hogy többé nem fog szenvedni.

Tárva-nyitva hagyta szívét,

Hisz jobban szerette a fiút mint saját életét.

De ismét jött a szenvedés,

A lányban újra felülkerekedett a kételekedés,

Eszébe jutott a régi félrelépés,

Így felmerült benne egy csomó kérdés,

Talált egy bizonyítékot,

Mely bizonyította, hogy a fiú hazudott,

A lány nem bírta többé,

S elôtörtek a könnyek , a szenvedésé

A szenvedés , s a fiú iránt érzett szerelem könnyei voltak ezek,

A fiú iránt kit soha meg nem érinthetett.

Sírt , a szobát majd elárasztotta könnyeivel,

De szíve legméllyén tudta , hogy visszafogadná a fiút bocsánatkérésével

Tudta , de mégse akarta,

Hisz legyôzte akarata.

Valászt írt a fiúnak,

Hogy egymásra többé ne gondoljanak.

Levele végében ezt irta:”Ég veled!”

De közbe ezt gondolta:”Örökké szeretni foglak Téged!”

Maga sem tudta már mit akar,

Tudta , hogy külseje sebzô szívet takar,

A fiút még mindig szerette

De nem tudta , hogy legyen boldog mellette,

Nem tudott már semmit sem,

Kedvese válaszát várta sûrgôsen.

Végre az is megérkezett ,

A lány szíve örömtôl repdesett.

Tudta bár szakítani akart a fiúval,

Mégis elfogadta volna párja levelét bocsánatkérô válasszal,

Egy olyan válasszal melyben párja újra magáévá szeretné tudni,

A választ megkapva a lány majdnem elkezdett sírni.

De nem tehette mert közösségben volt.

S elmesélni egész életét semmi kedve sem volt.

Gondolatban a fiúhoz repült,

És megölelte, megcsókolta mindenütt.

Úgy szeretett volna ott lenni mellette

S mindenért bocsánatot kérni tôle.

Bocsánatot mert buta volt és nem bízott,

De azért egy picit bántotta a levél amit kapott

Hisz a fiú mindent konkrétan megmondott

Dehát akkor ô is szomorkodott.

Nem írhatott olyan kellemes levelet,

Melybôl újra rózsa teremhetett.

De mégis! a lány csak erre várt,

S rögtön írta válaszát,

A választ melyben a fiú bocsánatát kérte

Mert úgy szereti, hogy majd megbolondul érte,

Kedvese elfogadta bocsánatát ,

S a lány újrakezdte az álmodozást.

“Vajon helyes ez így?”- jutott eszébe sokszor

“Persze , hisz szeretem!” – válaszolt rá számtalanszor.

Azóta mégjobban szereti kedvesét,

És el nem engedné soha senkiért!

Még ha most nem is láthatja,

Kicsit szomorkodik ,mert nem tudja mennyit kell várnia.

De nem bánja ,

Ha kell kivárja!

Mert eldöntötte többé nem hibázik,

Jöhetnek akármilyen szuper pasik!

Neki csak az ô szôke hercege a legszuperebb,

A legaranyosabb , s a legkedvesebb.

Kiért bármennyit érdemes várni,

Mert tudja, hogy a végén élete legszebb csókját fogja kapni!!!